Jókai Mór mindmáig a legolvasottabb magyar író. Életműve a száznál is több kötetben felidézi a nemzeti múlt egészének látomását, és tanúsítja azt az utat, amelyet a magyar társadalom a nemesi világtól a kibontakozó polgári világig megtett.

Jókai erkölcsi felfogásának középpontjában gyermekkorától kezdve egészen haláláig a hazaszeretet áll. A haza a közösség, amelyért egész életében kitartóan dolgozik, és újra meg újra áldozatot hoz.

Jókai nem meghalni, hanem élni akart a hazáért, ezért évtizedeken át szorgalmas munkával kitartóan fáradozott azon, hogy a már ifjú korában kitűzött feladatokat megoldja.

Komáromban, Jókay József és Pulay Mária gyermekeként, kisbirtokos nemesi családban született mint Jókay Móricz (az y-t i-re később a polgárosodás jegyében cserélte). Apja elszegényedett nemes volt; miután a földjeit kénytelen volt eladni, ügyvéddé lett.Iskoláit Komáromban és Pozsonyi Református Gimnáziumban végezte, ahová a német nyelv elsajátítása céljából küldték, majd a pápai református kollégiumba került, ahol végül az érettségit letette. Az önképző körben barátságot kötött Petőfi Sándorral. Ekkoriban jelentek meg első elbeszélései.
Bár Kecskeméten jogi végzettséget, majd Pesten ügyvédi gyakorlatot szerzett, 1844-ben, első regényének, a Hétköznapok-nak a sikere után hátat fordított a jogászi pályának és az írásnak szentelte életét. 1846-ban a Tizek Társaságának tagja lett; kezdetben a társulat saját újságját, a Pesti Füzeteket, majd annak betiltása után a társaság új lapját, az Életképek-et szerkesztette.

Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban tevékeny részt vállalt: segített a 12 pont  megfogalmazásában, nemzetőrnek állt, a Pesti Hírlap és az Esti Lapok hasábjain Habsburg-ellenes írásokat publikált, küldöttségben járt a bécsi felkelőknél. A hivatalos lap társszerkesztőjeként Debrecenbe is elkísérte a menekülő kormányt. 1848-ban ismerte meg Laborfalvi Rózát, akit augusztus 29-én feleségül vett. A házasság komoly felzúdulást váltott ki mind családja, mind barátai körében (ekkor szakítja meg barátságát Petőfivel), mivel az akkor már ismert és sikeres színésznő idősebb volt Jókainál és egy házasságon kívüli gyermeke is volt.

A szabadságharc bukása után bujkálnia kellett, ezért Tardonára menekült. Ezt az időszakot meséli el az Egy bujdosó naplója című műve. 1849-ben, részben felesége közbenjárására, aki számára komáromi menlevelet szerzett, kegyelmet kapott és visszatérhetett otthonába.

Nagyon sok regényt írt és már az 1850-es években hatalmas népszerűségre tett szert. Az 1850-es évek volt legtermékenyebb időszaka; ezáltal ő lett az első magyar író, aki honoráriumaiból nagypolgári színvonalon élhetett. Sokat utazott, 1853-ban járt először Erdélyben. Feleségét is többször elkísérte fellépéseire, 1857. szeptember 3-án Jókai nyitóbeszédével és Laborfalvi Róza vendégjátékával nyílt meg a Miskolci Nemzeti Színház. Ugyanebben az időszakban derült fény tüdő- és szívbajaira.
1858 decemberében a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1860-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották. 1861-ben Siklós városának képviselője, egyben a Teleki-féle Határozati Párt tagja is lett. Annak feloszlása után a Tisza István-féle párt színeiben indult (1875).
Közben különböző újságokat indított: 1856-ban a Nagy Tükör, 1858-ban az Üstökös című élclapot, 1863-ban A Hon címu folyóiratot alapította meg. A lap egyik vezércikkét a kormányzat sértőnek találta, így Jókait, mint felelős szerkesztőt, sajtóvétségért egy év börtönbüntetésre ítélték. A börtönből egy hónap múlva szabadult. Az 1880-as években visszavonult; sorra lemondott lapjai szerkesztéséről, csak a Hon és az Ellenőr egyesüléséből keletkezett Nemzet-nek, majd megszűnése után utódjának, a Magyar Nemzet-nek maradt haláláig névleges főszerkesztője. Ez időtájt sokat időzött külföldi gyógyfürdőknél, svábhegyi kertjében, illetve balatonfüredi villájában.

1894-ben Jókai Mór ötvenéves írói jubileuma alkalmából hatalmas lelkesedés kíséretében megjelentették műveinek százkötetes díszkiadását és a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem díszdoktorává is avatták.
1886. november 20-án meghalt felesége, Laborfalvi Róza. Jókai ettől kezdve fogadott unokája, Jókai Róza (Benke Róza leánya) házában élt, aki Feszty Árpád festőművész felesége volt. Viszonyuk 1899-ben megromlott, mert az idős író szeptember 16-án feleségül vette az akkor 20 esztendős Nagy Bellát. Az eseményt a közvélemény is óriási felháborodással fogadta. A pár nem törődött a támadásokkal, számos külföldi utazáson vettek részt, és Jókai töretlen lendülettel írta regényeit, mint Az én életem regénye, A mi lengyelünk, Ahol a pénz nem isten vagy A börtön virága, bár ezek színvonala már nem érte el a korábbi remekművekét.1904-ben, életének 79. évében hunyt el tüdőgyulladásban.